Rossz szokásainkból sokszor nehéznek bizonyulhat kitörni, így az újabb és újabb sikertelen próbálkozások kudarcérzetet és az eddigi viselkedéshez való visszatérést eredményezhetnek. De miért lehet ez? Valóban akaratgyengék lennénk, ahogyan akár a környezetünktől vagy magunktól hallhatjuk, vagy más áll a háttérben?
Rossz szokásból rengetegféle létezhet, a szerfogyasztáson át, a körömrágáson keresztül, a frusztrációt másokon levezetésig és még annál is tovább. Talán összességében úgy határozhatjuk meg ezt a fogalomkört, mint olyan berögzült viselkedésmintákat, amik negatív hatással bírnak a személy testére, lelkére, kapcsolataira és környezetére – az életére, ugye.
Fizikai és pszichés egészségünk nem játék, ahogyan a környezetünkkel való kapcsolatunk sem az. És hiába vagyunk ezzel tisztában, nem mindig sikerül elsőre változtatni. És ennek a hátterében több dolog is állhat – nem szükséges rögtön az akaratgyengeség kifejezetten erős terminusához fordulni!
A rossz szokásaink általában berögzült viselkedésminták, amik eredetileg azért születtek, hogy segítsék a jóllétünket és működésünket a világban. Azonban ezen viselkedéseket vagy „kinőjük” idővel, és nem lesznek hasznosak egy-egy új környezetben, vagy akár kezdetben is kifejezetten károsak voltak, csak sajnos nem tudtunk jobbat.
Az életünkben megjelenő stressz levezetésében az eddigi szokásaink hatásos és gyors eredményeket hozhatnak. Így, amikor új stratégiákat keresnénk, megjelenhet a berögzült minták nehéz oldódása, a változástól való félelem, a megfelelő eszközök hiánya vagy éppen túl nagy elvárások magunk felé.
Teljesen emberi dolog tartani az ismeretlentől vagy kudarcérzést átélni, amikor nem sikerül rögtön valami. Azonban nem kell, hogy itt vége legyen a történetnek! Amire szükségünk van, az önmagunk támogatása a folyamatban, kitartás, átgondoltság, és adott esetben segítségkérés.
Az ismeretlen ijesztőnek tűnhet – de ne feledjük, hogy egészségesebb eredményeket fog hozni, mint a mostani szokásaink. Előfordulhat, hogy rögtön akarjuk a változást, és egyik napról a másikra mindent átalakítanánk – de tudnunk kell, hogy a szokásaink megváltoztatásához idő, türelem, kitartás és apró lépések szükségesek. Nem kell azonnal kiiktatnunk az összes édességet, viszont ehetünk minden étkezés mellé egy gyümölcsöt. Nem muszáj rögtön napi két órát futni, kezdhetünk sétával összekötött zenehallgatással is – és a többi.
Ha nem tudjuk, hogyan oldjuk meg a problémánkat, kérjünk segítséget! Olyanoktól, akik már leküzdötték azt, amit mi is meg akarunk változtatni, illetve professzionálisoktól, akik segítenek nekünk eszközöket keresni az útra, és támogatnak, hogy ne adjuk fel.
És ami a legfontosabb: önmagunk támogatása! Tartsunk ki magunk mellett legalább annyira, amennyire az új célok elérése mellett tesszük. Karoljuk fel magunkat, amikor elesünk, szeressük magunkat a mélységeinkben és motiváljuk magunkat, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. És tudjuk, hogy ha kitartunk és a megfelelő módszereket és segítséget igénybe vesszük, akkor sikerülni fog!
