Sokféleképpen vagyunk képesek tanulni – ide tartozik az is, amikor a viselkedéseinket és belső tartalmainkat igazítjuk a külvilághoz. Ezt az egyébként komplex, körforgásban lévő folyamatot egyszerűen így képzelhetjük el: gondolat, érzés – viselkedés – visszajelzés – és indul újra.
A gondolataink, hiedelmeink, érzéseink, viszonyulásaink a lelkivilágunk részét képezik. Bennünk vannak, így megtapasztalásuk privát: csak a miénk. A viselkedés az, amelyet (többnyire) ezek nyomán „közszemlére teszünk”, és amire a külvilágunk valamilyen módon reagálni fog. És ez a reakció bennünk érzelmeket, gondolatokat generál majd – és így tovább.
Ennek a körforgásnak a tagjai szoros kapcsolatban vannak egymással, befolyásolják a másikat. Dinamizmusuk bármikor megváltoztatható, ha a megfelelő módon és időben bele tudunk nyúlni, hatni az egyik elemre. Így az, ami utána következik, szintén újfajta köntöst kap majd.
Hogy jobban értsük, miről is van szó, nézzünk erre a körforgásra egy egyszerű példát!
Ha azt gondoljuk, hogy nem leszünk képesek valamire, az kellemetlen érzésekkel szokott járni, amelyek azt üzenik: ne kockáztass! Így a cselekedetünk is tétova, elégtelen vagy nem létező lesz. Amire a külvilág azt fogja visszatükrözni nekünk, hogy nem tudjuk véghez vinni az adott dolgot. Így a hiedelmünk megerősödik: valóban nem vagyunk rá képesek.
Most már biztosan láthatjuk, hogy ez az önmagát beteljesíteni és megerősíteni képes kör egyszerre lehet kifejezetten veszélyes és nagy lehetőség is. Attól függ, hogyan használjuk a róla való tudásunkat – hajlandóak vagyunk-e effortot tenni önmagunk megsegítésére.
Mennyire vesszük észre a gondolataink és a velük összefüggő érzéseink hatását a viselkedésünkre? Eszerint cselekszünk vagy megpróbálunk valami jobbat? Megértjük, hogy a külvilág visszajelzései lényegében a viszonyulásaink tükörképei rajtunk kívül? Tudunk erre úgy tekinteni, mint hasznos társra önmagunk megismerésében?
A kör megváltoztatható, ha belenyúlunk – viszont ehhez idő, kitartás és hit szükségeltetik. Ismernünk kell az aktuális állapotunkat, azt, ahova el szeretnénk jutni, valamint az ide vezető lépéseket is. És meg kell próbálnunk újra és újra, nem feledve a kör tulajdonságait – ne legyen önbeteljesítő jóslat az, hogy nem tudunk változtatni!
