Identitásunk azt tükrözi, akik vagyunk: akinek látjuk, gondoljuk magunkat, az összes tulajdonságával és jellemzőjével együtt. Ez az, amit igyekszünk viszontlátni mindennapi cselekvéseinkben és a világban körülöttünk. De mi van olyankor, amikor az életünk bármilyen, nem várt fordulatot vesz?
Vegyünk egy egyszerű példát. Mondjuk, hogy elterveztük, milyen területen és milyen karrierutat szeretnénk bejárni életünk során. Azonban ahogy telnek az évek, rájövünk, hogy mindez mégsem olyan jó. Hiába szerettük volna, nem nekünk való: nem élvezzük, és tudjuk, hogy rövidesen ki fogunk égni.
Van, hogy előre nem látható módon alakul az életünk, és ezért a külvilág újdonságaival együtt nekünk is változtatnunk kell azon, ahogyan és akinek látjuk magunkat. Ki vagyok, ha nem az a dolgozó, akinek elképzeltem magam? Mit tegyek, ha többé nem az a szerepem a családomban, ami eddig volt? Mihez kezdjek egy nagy veszteség után?
Miről szóljon az életem egy új szakasza?
Az, ahogyan a megváltozott körülményekben magunkra találunk, nem csupán identitásformáló, de sok esetben gyógyító hatású is. Természetes, ha kezdetben összezavarodunk és elveszettnek érezzük magunkat, ám ne feledjük: az élet mindig alkalmazkodni igyekszik, és ha hagyjuk neki, utat talál.
Nem számít, milyen kicsinek vagy jelentéktelennek gondoljuk azt a változást, ami felforgatta az életünket – és minket is belülről. Fontos, hogy leüljünk az érzéssel és csendesen, a lehető legítéletmentesebben megfigyeljük a bennünk tovaröppenő címkéket és az új kérdéseket, ötleteket, vágyakat, amik a helyükre szeretnének telepedni.
Talán hamar megformálódik az az ember, akik ebben az új helyzetben vagyunk, talán hosszabb időre és több próbálkozásra van szükségünk, amíg megtaláljuk az utunkat. Ez az ösvény az elején ijesztőnek tűnhet, tele szúrós bokrokkal, ám a végére felfedezhetjük magunkban az erőt a továbbhaladásra és a veszélyek kezelésére, megláthatjuk a leveleken átsütő napfényt, és ami a legfontosabb: jobban megismerhetjük önmagunkat is.
Az énképünk többször is változik életünk során, ez természetes velejárója tapasztalatainknak. Azonban néha gyorsabban vagy nagyobbat kell átalakulnunk, mint azt vártuk – ez több erőnkbe kerül, viszont az ajándéka minden esetben erő, valamint megnövekedett bizonyosság önmagunkban, az értékeinkben és amit akarunk a világban.
A nagy változások során fontos újra és újra megkérdeznünk magunktól három dolgot: ki voltam? Ki vagyok most? Ki szeretnék lenni? Talán még nincsen válasz, talán több próbálkozás után jön, talán már meg is találtuk – a lényeg, hogy a folyókhoz hasonlóan haladjunk előre.
Legyünk ott magunknak. Az életünk új szakasza minket fog hozni – azt, akit vártunk, vagy azt, akire eddig nem is gondoltunk.
