Az életben lesznek sikereink, kudarcaink, valamint ezen kategóriákba nem sorolható élményeink is. A mai blogcikkben az első kettőre fogunk pár pillantást venni, és megvizsgáljuk: vajon kinek-minek tulajdonítjuk az egyiket vagy a másikat?
Amikor sikereket vagy kudarcokat tapasztalunk, ezeket két tényezőnek szoktuk tulajdonítani: magunknak vagy külső tényezőknek. Ezek felelősek (valóban vagy csupán a szemünkben) a helyzetünk alakulásáért.
Vannak, akik mindent a saját érdemüknek vagy hibájuknak tartanak, és ugyanúgy olyanok is, akik mindent a külvilághoz rendelnek, mert nem éreznek kontrollt az életük felett. A legtöbben azonban ezen két véglet között helyezkednek el.
Te melyik vagy?
A nyugati kultúrában a leggyakrabb (bár nem az egyetlen) minta az, hogy a sikereinkért magunkat dicsérjük meg, míg a kudarcaink okának a külvilágot tekintjük. „Sikerült volna asszertíven kommunikálnom a családommal, ha hazafelé nem bosszant fel egy szabálytalan sofőr.”
A keleti kultúrákra jellemzőbb (de szintén bárhol megtalálható) minta az, hogy a kudarcainkért magunkat okoljuk, míg a sikereinket a szerencsének tulajdonítjuk. „Azért értem el ezt az eredményt, mert véletlenül pont a jó feladatokat kaptam.” Ezt a fajta viselkedést szerénykedésnek (udvariasságnak) vagy magabizonytalanságnak szoktuk tekinteni, amikor találkozunk vele.
Egyik működés sem rossz vagy jó önmagában – mindegyiknek meglehet a helye, illetve oka egy-egy helyzet vagy személy esetében. Nem az a cél, hogy az egyiket kiválasszuk, és örökre ahhoz tartsuk magunkat – a kérdés inkább az, hogy mikor érezzük magunkat önazonosnak.
Előfordul, hogy az eredményeink valóban külső tényezőkön múltak, de az is, hogy a saját érdemeink. Ezt kifejezni, elmesélni teljesen rendben van – mint ahogyan egyes helyzetekben udvariasnak maradni is. Arra viszont figyeljünk, hogy ne alacsonyítsuk le magunkat és azt, amit elértünk csupán azért, mert rossz az önértékelésünk.
Ahogyan telnek a napok, figyeld meg, hogyan reagálsz sikerek vagy kudarcok esetén (legyenek akármilyen aprók), és magadban hogyan értékeled ezeket. Mindenért felelősséget érzel vagy ellenkezőleg: mintha soha nem tudnád megragadni a gyeplőt? Esetleg jól tudod értékelni a helyzetet? A valóságra reagálsz vagy azt igyekszel az énképedhez igazítani?
Sok sikert az önismeret útján, és ne feledjeük: mindig kérhetünk segítséget!
