Segítővé válni manapság egyre és egyre több ember álma. Vágyott állapot önmagunkat és másokat a beteljesülés, a lelki harmónia és az életminőség-javulás felé vezetni… ugyanakkor ijesztőnek is tűnhet belevágni.
A segítővé válás sokszor azt jelenti, hogy az álmodónak fel kell adnia korábbi munkáját (és ezzel életstílusa jó részét), amely nagy változás. Nagy, de közben ígéretes is – hiszen nem akarnánk váltani, ha teljesen jól éreznénk magunkat az adott helyzetünkben.
Az első lépés általában annak a felismerése, hogy valami nem jó, valahogyan nem komfortos az aktuális helyzetünk (még ha esetleg relatíve nincsen is vele baj). Ezután jöhet a tudatos vagy kevésbé szándékos keresése annak, hogy merre mehetnénk, hogyan lehetne otthonosabb és értelemmel telibb az életünk számunkra.
Az önismeret ösvényein elindulva egyik felismerésünk követi a másikat, ahogy összeszedjük a bátorságunkat, és igyekszünk önmagunkat olyannak megélni, amilyenek igazából vagyunk. És ekkor megérkezik az először halk, de mindvégig biztos, belső tudás: másoknak is szeretnénk segíteni mindebben!
És itt beléphetnek a félelmek, amelyekből bizony annyi lehet, hogy vakmerő, aki számba szeretné venni őket. Annyit azonban elmondhatunk, hogy a legtöbb ezen témák körül forog: a nagy változtatás és az imposztorság érzése.
Elég jók és jól vagyunk ahhoz, hogy másoknak segíthessünk? Képesek vagyunk elindítani egy vállalkozást vagy belefogni egy másik munkába – akár mindeddig teljesen ismeretlen területekre evezni? Meg fogunk tudni élni ebből? Kiváncsiak lesznek ránk az emberek, szükségük lesz arra a támogatásra, amit mi tudunk nyújtani nekik? Szabad az álmaink után mennünk?
A jó hír az, hogy ha már belekezdtünk önmagunk megismerésébe, megértésébe és támogatásába, akkor ezzel a helyzettel is fogunk tudni mit kezdeni. A félelmek nem kerekedhetnek felül rajtunk, mert ismerjük a természetüket. Jeleznek, ha valami veszélyes lehet a jóllétünkre mert ismerjük vagy pont, hogy nem – de nem kell, hogy mindig igaza legyen!
Miután ezt felismertük, lépésről lépésre segíthetünk az aggályainknak feloldódni. Először talán csak megnézegetni a leendő segítőknek szóló tanfolyamokat, majd beszélgetni róla hozzánk közel állókkal, esetleg olyanokkal, akik már részt vettek ilyesmin. Hasznos visszajelzéseket kaphatunk olyanoktól, akik már járják azt az utat, amit mi szeretnénk. Megtervezhetjük, hogy miként fogjuk kezelni életünk egyes területein a nagy változásokat, amik érkezhetnek.
Aztán elérkezik a pillanat, amikor tényleg belevágunk: végre afelé haladunk, amit igazán szeretnénk. A cél elérése csodálatos – és egyben egy új kezdet is.
