A saját életünk feletti kontroll annyit tesz, hogy mennyire érezzük a kezünkben a gyeplőt – vagy éppen mennyire látjuk magunkat kiszolgáltatottnak a külvilág történéseinek. A történések alakulásának az oka így vagy belső, vagy külső lesz.
Az, hogy mennyire érezzük magunkat nyeregben az életünkben, leginkább a tapasztalataink, illetve a hozzáállásunk eredménye. Így például, ha eddig az igyekezeteink nagyrészt kifizetődtek (legalább részben), és ezt észre is vettük, akkor valószínűleg kontrollban érezzük majd magunkat.
De ugyanígy igaz lehet ennek az ellenkezője is. Ilyenkor a világ előre nem látható dinamikái erősebbnek látszanak a saját erőnknél és tetteinknél, így azok egy idő után megfogyatkoznak, hiszen „úgysincs értelme”. Azonban a tanult tehetetlenségbe zuhanást szerencsére képes meggyógyítani a hozzáállásunk megváltozása.
Fontos persze megjegyezni azt is, hogy a legtöbb ember nem tisztán az egyik vagy a másik kategória tagja. Ez inkább egy dimenzió, ahol valamilyen mértékben mindkettőt megtapasztalhatjuk – de álatlában van egy, amelyik domináns.
Ha nagyrészt a külvilágnál látjuk a kontrollt, az sok káros stresszt fog okozni nekünk, és veszélyt jelent a jóllétünkre. Ha magunkon belül érezzük a kontrollt, az sokkal egészségesebb, és támogatni fogja a tapasztalt életminőségünk növekedését. (Természetesen ezt túlzásba vinni sem kell, ugyanis ha mindenért magunkat okoljuk vagy tesszük felelőssé, az is rengeteg stresszt okoz majd. Fontos felismernünk, hogy nem mindig tudjuk irányítani az eseményeket.)
A legjobb kombináció az, amikor tudjuk, hogy erőfeszítéseink meg fognak térülni, így van miért cselekednünk – de emellett a külvilág is hat ránk, így meg kell tanulnunk kezelni a változásait. Újra és újra alkalmazkodni.
A mindennapi viselkedéseink, gondolataink és érzéseink alapján rájöhetünk, hogy nálunk melyik működésmúd jelenik meg gyakrabban, és amennyiben az nem segíti a jóllétünket, változtathatunk rajta egyedül vagy segítséggel.
Te hogyan szoktad értelmezni a helyzeteket?
